Látnivalók

Református templom

Márokpapiban a Református Templomot a 13. század második felében építették.

Kora gótikus, egyhajós kőépület egyenes záródású, keresztboltozatos szentéllyel.

A korabeli írásokban eredetileg katolikus templomként említik, amit Szűz Mária tiszteletére emeltek. Lehoczky Tivadar írásaiban utal arra, hogy a templomot a reformátusok elfoglalták, valamint a falai kívül -belül tele voltak festményekkel és gót írásokkal. 1775-ben bevakolták és be is meszelték a falakat. 1857 és 1902 között többször javították, majd 1937-ben újra renoválták az épületet.

1939 -ben egy villámcsapás következtében leégett. Szerencsére nem bontották le, hanem felújították. 2003-ban teljes rekonstrukción esett át és azóta megszépülve várja a látogatókat.

A fa harangláb a 18. században emelt műemlék jellegű fa harangtorony. Harangja Tarpáról származik, cirill betűs, vésett felirattal.

A templom érdekessége, hogy 1678 március 17-én itt tartottak zsinatot a Beregvidéki protestáns papok, amely arról emlékezetes, hogy Nógrádi Mátyás püspök itt tiltotta be a papoknak a tubákolást és a pipázást.

Katolikus Templom

A XVI. században Márok és Papi népe is református hitre tért. A Rákóczi szabadságharc után a két falu elnéptelenedett. 

1796-ban Bessenyei György megyei másod alispán a Zemplén megyei Varranó vidékéről szlovák katolikus lakosokat telepített itteni jelentős birtokai megművelésére. A két faluba, főként Márokba. A növekvő katolikusság 1838-ban papot kapott.

Az első templomról nem maradt feljegyzés csak annyi, hogy 1880-ra használhatatlanná vált. Két évig a Vitkay – féle magtárban tartották az istentiszteleteket.

A katolikus hívek 1881-től gyűjtöttek pénzt az új templomra. Az alaphoz 30 öl követ hoztak Dédából.

A Szatmári püspök 10.000 forintot adott 1883-ban.

1883. június 24-én tették le az alapkövet Hoffmann Márton plébános idejében.

1884 szeptember 24-re Csáki György beregszászi építőmester vezetésével felépült a templom, amelyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek. Az ünnepségen kb. 5000-en vettek részt.

A templom eredetileg zsindelytetővel készült, ezt 1908-1909-ben cserélték le bádogra a főhajón, a tornyon 1910-ben.

1913 augusztus 29-én villám csapott a toronyba, a főfalak megrepedtek. A három harangból kettőt 1917 március 22-én elvittek a háborúba beolvasztani.

A középső kis harang maradt meg, ami 88 kg-os, 1820-ból. A nagy harang és a lélekharang a háború áldozatává vált. A nagyobbikat1926 május 30-án sikerült pótolni egy 223 kg-os „C” hangú haranggal.

A mai napig is ez szólal meg minden délben elektromos meghajtással.

A belső festés és freskók is ekkor készültek a főoltárral együtt.

Az orgona 1905 februárjában szólalt meg először, 2007-ben felújításon esett át.

Az elmúlt években a főhajó bádogteteje festett vaslemezborítást kapott, a toronysüveg pedig csak festést, mert a príma bécsi bádoglemez még jól tartja magát 100 évesen is.

Az 1931-es népszámláláson Márokpapiban 466 lakos vallotta magát katolikusnak. Jelenleg kb 500 fővel kevesebb a lakosság száma. Márokpapi elnéptelenedő falu. Az elődök örökségét egyre nehezebb megőrizni.

 

Nagyharang:

Az első világháború idején elvitték, a falu a faluhatárig kísérte. 1926-ban öntötték az újat. A Boldogságos Szűzmária tiszteletére a Márokpapi Római Katolikus Egyházközség öntette. Walser Ferenc Budapesten készítette. 225 kg

Kisharang:

Átöntette. A ROM. CATH. ECLA. Közösségben Tisztelendő Chrenko Lipót lelkész 1860-ban. Öntötte László Lajos Kisgejőczben (Ungvár vármegye)

Márokpapi Hagyományőrző Régiségek Háza és Néprajzi Magángyűjtemény

A Márokpapi Hagyományőrző Régiségek háza a Kossuth u.. 42 szám alatt található.

 Megyei és országos szinten is igen komoly néprajzi magángyűjtemény, amit a tulajdonos  jelenleg is folyamatosan bővít. A hagyományos paraszti életet, paraszti udvart és a mindennapokat több ezer darabos gyűjtemény mutatja be. A falunak ez a ház az utolsó eredeti kemencével ellátott és az utolsó gémeskúttal rendelkező portája.

1932-ben épült, de az  1800-as évek  parasztházainak stílusjegyében készült. A ház építésében a falu apraja- nagyja részt vett. A ház telekkel 104 évig volt a Kálvin család tulajdonában. A tulajdonos a faanyagokat az édesanyja után kapott örökségéből vette, mint hadiárva. 1937-ben szabadkatonák és tisztek szálláshelyéül is szolgált a ház

2014-ben Veres Csaba vásárolta meg, akinek régi álma volt, hogy a 25 évig gyújtött régi tárgyai méltó helyre kerülhessenek, ezáltal országos szinten is nagyon komoly néprajzi magángyűjteményt hozott létre.

A gyűjtemény helyiségei mind korhűen berendezettek, a ház tisztaszobából, konyhából, hátsó szobából,apácarácsos, rédellyel ellátott tornácból, nyárikonyhából, istállóból, szekérszénből, tyúkólból, disznóólból, füstölőből áll. Minden helyiségben a 1800-as évek végi, 1930-as évekbeli bútorzat és kiegészítők találhatóak.

Fontos részét képezik a gyűjteménynek Erdélyben készített 1900-as évekbeli cseréptányér – gyűjtemény, ami a Mezőségből, Szilágyságból és Zilah környékéről származik.

Ezen kívül a régi mesterségek és eszközeik is helyet kaptak a gyűjteményben. (cipész, kádármester, kovácsmester, kötélfonás, a kenderfeldolgozás eszközei, borászat eszközei, nádtető készítés eszközei, tímármester, kékfestő anyag készítése, szövés, fonás eszközei, kenyérdagasztás)

Mivel katolikus család volt a tulajdonos, rengeteg vallási tárgy, kegyszobrok, szentképek, imakönyvek és egyéb népi, vallási dolgok is megtalálhatóak itt.

Jelentős vasaló és régi üveggyűjtemény, lakodalmas fazekak, régi hangszerek, díszpárnák, cserépedények és minden alkalomra (esküvő, temetés,) való kendők és abroszok is részét képezik a gyűjteménynek.

A Tájház szeretettel várja az érdeklődőket az év bármely szakában, előre egyeztetett időpontban.