Bemutatkozás

Márokpapi a Szatmár-Beregi-síkon található. A csaknem asztalsimaságú vidéket egykoron hatalmas mocsár- és lápfoltokkal, ezer ágra szakadt vízfolyásokkal átszőtt erdőtakaró borította. Az emberi beavatkozás ellenére ez a táj őrzi leginkább Alföldünk eredeti erdős lápos képét, mivel a természeti és történelmi múltból az átlagosnál jóval többet őrzött meg. Átmentette a rohanó mába a természet és az ember harmóniáját. A területen ezért hozták létre a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetet, mely a maga 23.136 hektáros méretével az egyik legnagyobb tájvédelmi körzet hazánkban. A terület élővilágának meghatározó, legfontosabb részét a természetes állapotú erdőtakaró képezi, mely hegyvidéki fajoknak ad otthont. A községtől – mely a tájvédelmi körzet központi területén helyezkedik el – délre találhatjuk a tarpai erdőt, amely az egyik legszebb magyarországi alföldi gyertyános tölgyes, benne a kárpáti sáfrány legnagyobb hazai állományával. A beregi erdők nevezetes tavaszi csodái: a hóvirág, tavaszi tőzike, csillagvirág, berki és bogláros szellőrózsa, s a galambvirág mellett a kockás liliom. A nedvesebb területeken égerlápok helyezkednek el. A nagy kiterjedésű, összefüggő erdők gazdag állatvilág megtelepedését teszik lehetővé, költ a területen fekete gólya, békászósas, darázsölyv, stb. Az erdők közt ligetek, fás legelők helyezkednek el melyek megkapó elemei a tavaszi virágpompába öltözött vadkörtefák. A közelben találhatók a csarodai lápok, melyek csupán kis kiterjedésű tőzegmohalápok, de gazdag élőviláguk mégis a Kárpátokban található dagadólápokéval vetekszik. (A mohapárnákat ötféle tőzegmoha alkotja. Egyéb különlegességek: a hüvelyes gyapjúsás, a kereklevelű harmatfű, a vidrafű, a tőzegeper, a tőzegpáfrány, a babérlevelű fűz, a tőzeg-áfonya.